Indián a cserépkályhámban

/Megjelent a "Cserépkályhás" újság 2015-áprilisi számában.)

Aki már próbált gyerekeket megtanítani arra, hogyan kell a természetben tüzet rakni tudja, hogy az nem is olyan egyszerű dolog. Ilyenkor az indiánok szoktak példaként szolgálni, akik igazán tudnak bánni a tűzzel. Vannak helyzetek, amikor a füst előállítása és annak segítségével üzenetek távolba juttatása a bennszülött célja. Ehhez vizes pokróccal lefojtja (az égési levegőtől elzárja) a lángokat, hogy kis idő múlva az összegyűlt füstgomolyagot a magasba eressze. Az ilymódon megszaggatott füstáramot mint valami morse jeleket a messzi távolból is észlelhetik a beavatott társaik.

indián füstjelek

A dakota indián törzs a rejtőzködő tűzrakás módszerét tette világhírűvé. A minél tisztábban, nagyon kevés füsttel égő „dakota-tűzhely“ alkalmazása szinte észrevehetetlen a környezet számára, ami ugye életbevágóan fontos lehetett e természeti népek esetében. Létrehozása, használata nagy türelmet, hozzáértést, tapasztalatot, időt igényel. Egy földbe ásott gödör szogál tűztérként, fölötte a gödör szája a kémény és külön alagút készül az égési levegő hozzávezetésére. A meggyújtás apró, szinte ceruza méretű száraz ágakkal, hasítékokkal történik és a további használat során is igen nagy figyelmet fordítanak a száraz fa minőségére, méretére. Figyelembe kell venniük a környező domborzatot, növényzetet, a szél irányát is a megfelelő eredmény érdekében.

dakota tűzrakás

A tüzifa környezetbarát (szinte észrevehetetlen) elégetése a háztartások, otthonok kályháiban manapság is a dakota-módszer követését igényelné! A légszennyezés kordában tartása a közvetlen környezet és a globális légköri viszonyok tekintetében is rendkívül fontossá vált. Vannak olyan szakmabeli vélemények, hogy a kályháinkat építsük továbbra is a hagyományos módszerrel és a környezetbarát működtetést bízzuk a gondos és megfelelően kioktatott kezelőre, tulajdonosra. Ha ez így mégsem vezetne jó eredményre azért csak az ügyetlen vagy felelőtlen használót okolhatjuk...

Az én véleményem szerint a tűzhöz nagyon értő indiánt - de legalábbis annak kiváló tapasztalatát - bele kell építeni a cserépkályhába, hogy az szinte önmagától tisztán, gazdaságosan tudjon üzemelni, és a megrendelőnek olyan egyszerű utasítást kell adni amelyet csak szándékosan kerülhet meg, ami már tényleg csak az ő felelőssége.

A ‘90-es években osztrák kályhás-mérnökök „megfejtették a dakota indiánok titkait“ és kutatóintézeti mérésekkel alátámasztva megalkották a környezetbarát „ÖKO“ kályha megtervezésének, megépítésének szabályait. Ezt szabvány formájában - mint a sokszorosan bizonyított jó gyakorlat modern megtestesítőjét - számunkra is elérhetővé tették. Alkalmazása persze szemléletváltással jár amit a „régi mesterek“ nem biztos, hogy át tudnak venni, azonban a fiatal kályhás szakemberek esetében ismerete, fokozatos alkalmazásba vétele szerintem létérdek.

A fentebb említett kutatások a tiszta és jó hatásfokú égésnek három alapvető feltételét határozzák meg:

1. A megfelelő méretű tűztér: ha túl kicsi, akkor nem fér el a tüzifa, illetve a keletkező gázok nem tudnak megfelelően a levegővel keveredni. Ha túl nagy, akkor a nagy hűtő felület nem teszi lehetővé a megfelelően magas égési hőmérséklet kialakulását.

2. Megfelelő égési sebesség: a fatűz leégése idális esetben 1,3 óra (plusz/minusz 25%). Ez sok tényezőtől függhet, a fafajtától, a hasábok méretétől, a huzatviszonyoktól, stb.

3. A légellátási tényező: a fa égéséhez több levegőre van szükség mint amit a vegyi folyamatok indokolnak. Ahhoz, hogy a fa egyáltalán elégjen, 1,6-szoros légellátás legalább szükségeltetik. A kazánokhoz kb. 2-es tényezőt szoktak előírni, de az öko-cserépkályhák - a kutatások szerint - 3-as szorzót igényelnek. Ez az érték persze csak a megfelelő nyomásviszonyok esetén tud kialakulni. A nyomáson itt negatív értékeket (vákuum) kell érteni amit a szakmában huzatnak nevezünk.

Ha túl kicsi a huzat, kisebb mint a kéménykör (levegő-kályha-kémény) ellenállása, akkor nem jöhet létre tiszta égés. Jobb esetben sok füst és korom keletkezik, rosszabb esetben az égéstermékek ki sem jutnak a helyiségből a kéményen át a szabadba. Az alábbi ábra egy ilyen kéménykör nyomásértékeit mutatja. Az alkalmazott kályha egy Macsoi tanúsítvánnyal rendelkező lengyel 5-ös kályha és a hozzákapcsolt 14x14 téglakémény. Meglepő lehet, hogy a túl nagy ellenállás értékek között mely részegységek játsszák a főszerepet.

kicsi a kályha huzata

Ha módosítunk a kályha paraméterein - kevesebb fát akarunk benne elégetni , kisebb tűztér méretekkel - akkor megtalálhatjuk az egyensúlyt a huzat-ellenállás viszonyban az optimális (3-as) légellátási tényező mellett is.

megfelelő kályha huzat

Súlyosbítja a helyzetet ha a kályhát egy közel légtömör modern lakásban akarjuk üzembe állítani. Ha ilyen esetben gondoskodni akarunk a légellátásról, először egy minősített légbeeresztő lehetne az első gondolatunk. Sajnos újra az a helyzet áll elő, amikor a kéménykör ellenállása jóval nagyobb lesz (a légbeeresztő meglepően nagy ellenállás értéke miatt), mint a rendelkezésre álló huzat. Ha a kályhát mégis így, kevés levegővel üzemeltetnénk, akkor a nagy károsanyag kibocsátás mellett a keletkező nagy mennyiségű korom hetek alatt eltömítené a kéményt, a kéménytűz veszélyét vetítve előre. A légbeeresztő gyártója javasolja több, 2-3db beeresztő készülék beépítését ilyen esetre.

elégtelen égési levegő

Ha mégsem akarnánk több nagy keresztmetszetű levegőnyílást alkalmazni, akkor a külső égési levegő-csővezeték kiépítése lehet a járható alternetív megoldás. Gondoskodnunk kell azonban a levegő tűztérbe jutásáról is, amely pl. az üreges tűztérfal kialakításával, az ún. bio- vagy öko-tűztér megépítésével, vagy gyárilag megfelelően kialakított kályhaajtóval valósítható meg. A példánkat egy ilyen számítás végeredményének, illetve egy ilyen megoldás nyomásviszonyainak ábrázolásával zárom.

megfelelő légellátás

A dakota indiánok módszerének mai megfelelője - mint a fenti példák illusztrálják - a szabványok alapján történő számítás és a kályha szimulációs programmal történő ellenőrzése. A mai modern, légtömör lakásban enélkül kályhát építeni tulajdonképpen „vakrepülés“, „vagy sikerül, vagy nem“-megoldás ami nagymértékben ártalmas a kályhás szakma tekintélyére nézve.

-- Gulyás István mérnök, kályhaépítő --